A kenőzsírok osztályozására két szabvány terjed el, a DIN 51502 és az ISO 6743-9. Az előbbi az eltejedtebb és informatívabb. Sajnos a csomagolásra nem mindenestre kerülnek fel ezek az osztályozások, de a gyári katalógusok általában tartalmazzák őket.
DIN 51502
A DIN 51502 szabvány szerinti kenőzsír jelölések fontosak a megfelelő termék kiválasztásában, mivel egyértelműen meghatározzák a kenőzsírok tulajdonságait és alkalmazási területeit. A jelölés segít azonosítani a zsír típusát, alapolaját, adalékolását, konzisztenciáját, és az alkalmazási hőmérséklet-tartományt. Az alábbiakban egy áttekintés a DIN 51502 jelölésről a MOL kenőzsír katalógusából:
ISO 6743-9
Az ISO szabvány talán egy kicsit nehezebben értelmezhető és ritkábban használt besorolási rendszer, azonban minden fontos információt tartalmaz ahhoz, hogy a megfelelő kenőzsírt kiválaszthassuk. Az alábbiakban szintén a MOL kenőzsír katalógusából idézünk:
Mit nem tartalmaznak ezek a jelölések?
Habár a kenőzsír tipikus tulajdonságait és a felhasználhatóság hőmérséklettartományát mindkét szabvány szerinti jelölés megadja, azonban a kenőzsírhoz használt alapolajról, sűrítőröl és az esetleges adalék anyagáról nem adnak pontos tájékoztatást, bár tapasztalt felhasználók a szabvány értékeiből jól tudnak következtetni ezekre:
Alapolaj viszkozitása
A felhasznált alapolaj viszkozitását a szabvány külön nem jelöli, azonban a zsírok katalógusaiban ez az adat szerepelni szokott. Ez általában ISO VG 100-400 között szokott lenni. A "vastagabb" alapolaj általában vastagabb kenőfilm réteget jelent, de magának a zsírnak a konzisztenciáját nem befolyásolja, azt a sűrítés mértéke adja meg. A viszkozitásnál fontosabb, hogy az alapolaj ásványolaj bázisú, fél- vagy teljesen szintetikus-e. Ez jobban befolyásolja a kenési tulajdonságokat, a hőmérséklettartományt és a kompatibilitást más kenőanyagokkal, tömítésekkel.
- Szilárd adalék típusa - Kenőzsírokhoz gyakran adnak szilárd adalékanyagokat a teljesítmény javítása érdekében, különösen extrém körülmények között, például nagy nyomás, magas hőmérséklet, vagy súrlódás esetén. Ezek az adalékanyagok segítenek csökkenteni a kopást, növelik a kenőképességet, és védelmet nyújtanak, ha a zsír kenési hatása csökkenne. A szilárd adalékanyag típusát a szabványok külön nem jelölik, azonban érdemes tisztában lenni vele, mert mindegyik kicsit más előnyökkel és hátrányokkal rendelkezik:
1. Grafit
- Tulajdonságok: A grafit egy rendkívül hatékony szilárd kenőanyag, amely alacsony súrlódási együtthatóval rendelkezik. Jó kenési tulajdonságokat biztosít magas hőmérsékleten és nagy nyomás alatt.
- Alkalmazás: Elsősorban extrém körülmények között alkalmazzák, például nagy teherbírású mechanizmusokban, vagy magas hőmérsékletű berendezésekben. Hatékony száraz körülmények között is, amikor a zsír kenési hatása már nem elegendő.
2. Molibdén-diszulfid (MoS₂)
- Tulajdonságok: A molibdén-diszulfid kiváló kenési tulajdonságokkal rendelkezik, különösen extrém nyomás esetén. Nagy terhelések alatt is képes biztosítani a kenést, mivel képes kialakítani egy csúszó felületet a fém alkatrészek között.
- Alkalmazás: Nehéz teherbírású alkalmazásokhoz, például gépekben, csapágyakban, és járművek mozgó alkatrészeiben. Hasznos olyan esetekben, amikor a kenési film sérülhet vagy megszakadhat.
3. PTFE (Politetrafluoretilén, Teflon)
- Tulajdonságok: A PTFE egy rendkívül alacsony súrlódású szilárd anyag, amely kiváló kopásállóságot biztosít. Inert, így ellenáll a vegyi anyagoknak és széles hőmérsékleti tartományban alkalmazható.
- Alkalmazás: PTFE-t gyakran használnak olyan esetekben, ahol rendkívül alacsony súrlódás szükséges, például precíziós mechanizmusoknál és csúszó felületeknél. Különösen hasznos magas hőmérsékletű és vegyileg agresszív környezetekben.
4. Réz (és egyéb fémrészecskék)
- Tulajdonságok: A réz adalékok kiváló kenési tulajdonságokkal rendelkeznek, különösen akkor, ha a kenőfilm megsérül. A fémrészecskék segítenek a súrlódó felületek közötti mikrokopás csökkentésében, és növelik a kenőzsír teherbíró képességét.
- Alkalmazás: Fémalkatrészek közötti súrlódás csökkentésére, nehéz mechanikai igénybevétel esetén. Jól működik olyan alkalmazásoknál, ahol a felületi hőmérséklet nagyon magas lehet. A bontókalapácsokhoz használt kalapácszsír szinte minden esetben tartalmaz rezet.
5. Cink-oxid (ZnO)
- Tulajdonságok: A cink-oxid egy hatékony kopásgátló és korrózióvédő adalékanyag, amely magas hőmérsékleteken is stabil.
- Alkalmazás: Általában olyan környezetekben használják, ahol a kenőanyagoknak védeniük kell a fémfelületeket a korrózió és oxidáció ellen, miközben fenntartják a kenést.
Sűrítőanyag
A sűrítőanyag, sűrítőszappan vagy egyszerűen szappan az az anyag, amely az olajat kenőzsírrá alakítja. Alapszinten befolyásolja a kenőzsír tulajdonságait, ezért nagyon fontos információ, hogy a kenőzsír milyen sűrítőanyagot alkalmaz. Néhány főbb típusa:
Gyakorlati példák
Az alábbiakban néhány tipikus és általánosan használt kenőzsír DIN 51502 jelölését mutatjuk be:
- KP2K-30 - általános célú ásványolaj bázisú kenőzsír, 2-es konzisztenciával, EP adalékolással és -30 °C / +120 °C közötti felhasználási hőmérséklet tartománnyal - tipikusan normál terhelésű csapágyakhoz, csapokhoz, széles felhasználási tartománnyal
- KP0K-30 - alacsony konzisztenciájú, ásványolaj bázisú kenőzsír, 0-ás konzisztenciával, EP adalékolással és -30 °C / +120 °C közötti felhasználási hőmérséklet tartománnyal - tipikusan központi zsírzórendszerekhez és zárt házakhoz használt kenőzsír
- KP2N-30 - magasabb terhelésű, ásványolaj bázisú kenőzsír, 2-es konzisztenciával és -30 °C / +140 °C közötti felhasználási hőmérséklettel - tipikusan magasabb terhelésű csapágyakhoz, csapokhoz, széles felhasználási tartománnyal
- KPF2K-20 - szilárd adalékot tartalmazó kenőzsír, 2-es konzisztenciával és -20 °C / +130 °C közötti felhasználási hőmérséklettel - nehéz üzemi viszonyok között üzemelő berendezések kenőzsírja